Írogatok. Írok, hisz mindenki ír manapság. Értékes, tiszta gondolatmenetek, élménymegosztások és mindent elárasztó zaj egyszerre van jelen, lekövethetetlen dömpingben.
Írok, annak dacára, hogy egyáltalán nem tudom sokmindenre a választ. Az egyetlen igaz, egyetemleges választ, magyarázatot meg végképp nem. Időnként el is bizonytalanodom, hogy ha ennyi mindent nem tudok, akkor meg hogy jövök én ahhoz, hogy írjak, hogy segítsek. Párhuzamosan viszont ott a bizonyosság: dolgom, hogy amikor valami írássá akar formálódni, azt engedjem, és hogy a segítség – illetve sokkal inkább a változtatás és változás – lehetőségét nyitva tartsam.
Írok, hogy lásd, hogyan gondolkodom, hiszen a szemléletmódom, az értékrendem alapvetően meghatározza a munkám és ezáltal azt, hogy adott esetben tudnánk-e együtt dolgozni.
Írok, mert rengeteg felismerés bennem is aközben áll össze, amikor a bennem formálódó, sokrétű és fortyogó tanult és asszociált és intuitív gondolatszálat megpróbálom követhető és érthető mondatokká szőni.
Írok, de nem azért, hogy észt osszak vagy hogy megmondjam a tutit. Nem lehet, tehát fölösleges is lenne az erőfeszítés.
Az én igazságom csak nekem igaz igazán és nekem önazonos. Ráadásul bennem is folyvást átalakulóban van.
Ez jó és izgalmas!
Neked a saját igazságodra van szükséged. A saját belső hangodat, intuíciódat kell megtalálnod, felerősítened, az életed részévé tenned. Neked kell eldöntened, neked mi az önazonos, mi a normális. Persze minden “kell”, minden állítás az én igazságom, nem “kell” egyetértened.
Ha kérdezek, azért teszem, hogy helyet csináljak valaminek – egy olyan útnak, egy olyan valóságnak, megoldásnak, ami addig nem volt, és bár nem tudjuk, milyen lesz, de avval a tudatos várakozással, hogy lehet jobb, lehet más, lehetőséget adunk annak, hogy valóra váljon.
Írásban, a bejegyzéseimben sokszor kérdezek. Az egyéni találkozások alkalmával is sokszor kérdezek. Legfőként, magamat is sokszor kérdezem. Keresem, figyelem, hogy egy – látszólag – negatív olvasatú helyzet milyen rejtett hasznot tartogat számomra, amiért én magam is benne tartom magamat? Keresem, figyelem, éberen, hogy ha mást szeretnék, mint amit tapasztalok, hogyan teremthetem meg?
A különböző energetikai gyakorlatok, coaching technikák, az Access rengeteg felaszabadító eszköze segítenek evvel a “sosemvoltmég” valósággal kapcsolódni.
Technikákra, eszközökre nekem is szükségem van a fejlődéshez. Nomeg arra, hogy alkalmazzam őket. Van, amivel ez napi szinten, teljes természetességgel megy, van, aminél meg kell dolgozom a saját, jól bevált, kényelmesen szűk mechanizmusaimmal. És néha azért vannak olyan napok is, amikor el sem tudom képzelni, hogy van vége az alagútnak, kijárata a labiritusnak.
Persze, mondhatnád, hogy micsoda kaland egy labirintus-alagútban bújócskázni, sőt megtanulni tájékozódni! S, lám meg is van az ajándék!
Így viszont már nem “muszáj” az alagútban maradnom.
Jöhetek írni, jöhetek a lehetséges új valóságokról mesélni.
Írok, hogy kérdezzek, hogy lehetőségeket hívjak és mutassak, amik mentén a te saját személyes valóságod is szabadon újjászülethet.
Ha úgy érzed, bizalommal fordulnál hozzám, írj és kérj időpontot >>>
Szeretettel,
Varga Beatrix
örömmentor
+36 20 345 8949
varga.beatrix@orommelelni.hu
kép: pixabay.com
