Assisi Szent Klára születéséről

Assisi Szent Klára - Szent Ferenc követője, a később róla elnevezett klarissza rend tiszta életű, csodás gyógyításaiért tisztelt alapítója - ezen a napon halt meg 1253-ban.
Most mégis - az Anya idejében járván az évkörön, s NagyBoldogasszony ünnepéhez közeledvén - álljon itt egy történet, amely származásáról és édesanyjáról, Hortulanáról - kinek neve kertésznőt jelent - emlékezik meg:

Klára, ez a nevében és erényeiben egyaránt csodálatos nő, Assisi városában született, előkelő családból származott. Így boldogságos Ferencnek itt a földön polgártársa volt, ott fent a magas mennyországban pedig uralkodótársa lett.
Atyja lovag volt, és egész rokonsága a lovagi rendhez tartozott. Szülői háza bővelkedett földi javakban, és a helyi viszonyokhoz képest nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkezett.
Anyját Hortulanának hívták. Ő mint olyan asszony, aki az Egyház kertjében bő terméssel kecsegtető hajtást készült a világra hozni, maga is bővelkedett jó gyümölcsökben. Mert ámbár házassági kötelékben élt, és bár a családi élet gondjai sokféleképpen ránehezedtek, vallási kötelességeinek mégis iparkodott tehetségéhez képest eleget tenni, és szorgalmasan gyakorolta az irgalmas szeretet műveit. Sőt buzgó áhítatában más zarándokok társaságában a tengeren is átkelt, és sorra látogatta mindazokat a helyeket, melyeket az Istenember szent lábnyomaival megszentelt. Utána örömmel eltelten tért vissza otthonába. Szent Mihály arkangyal szentélyét is több ízben fölkereste, hogy ott imádkozzék. Hasonló buzgósággal látogatott el az apostolfejedelmek sírjához is.
Mit mondjak még?
A fát gyümölcséről ismerjük meg, és fordítva, a gyümölcsöt fája ajánlja. Az égi ajándék bősége már a gyökéren megmutatkozott, hogy a hajtáson a szentség túláradó gazdagsága kövesse.

Szent Klára
Szent Klára

Az áldott állapotban levő és a szüléshez már egészen közel álló asszony, mikor egyszer a templomban a feszület előtt különös áhítattal könyörgött a Keresztrefeszítetthez, hogy szerencsésen segítse át a szülés veszedelmén, ezt a szózatot hallotta: ,,Ne félj, asszony, mert szerencsésen olyan fényt fogsz szülni, mely még a nap fényének ragyogását is homályba vonja.'' Ezen isteni biztatásra úgy rendelkezett, hogy újszülött kisdedét, mikor a szent keresztségben újjászületik, a Klára névre kereszteljék. Biztosra vette ugyanis, hogy a kilátásba helyezett fény ragyogása az isteni akarat tetszése szerint valamilyen formában fel fog tündökleni.

forrás: Csodálatos Szent Klára

Leave a Reply