Gyengeség?

Mondd, mit gondolsz a segítségkérésről?
Mi jut eszedbe egy olyan helyzetről, ahol neked kell kérned valamit, saját magad számára? Milyen érzés? Természetes vagy inkább kényelmetlen, sőt elképzelhetetlen?

Mit tanultál a családodban, az életedben arról az emberről, aki kér? Aki - látszólag - nem képes egyedül, önállóan, saját erőből megoldani a feladatait? Sőt, egyáltalán, felismeris és beismeri, hogy gondja támadt az életben?
Milyen megítélés, milyen skatulya társult hozzá? Élhetetlen, tehetetlen, erőtlen? Gyenge?

A munkámat végezve rendre fantasztikus nőkkel - és férfiakkal - találkozom. Sok célt elértek, fejlődnek, változnak, de a legtöbben érezhetően szinte az utolsó pillanatban, az erejük, türelmük végső tartalékait felélve kérnek csak támogatást. Ekkor is  van lehetőség az újrarendeződésre, de sokkal több energiába, időbe kerül.

Egyfelől persze mindig az az időpillanat a legjobb a változtatásra, amikor képes vagy megtenni, melépni.
Másfelől viszont miért ne léphetnél akkor, amikor még nem fáj túlságosan? Amikor még nem veszítetted el szinte teljesen önmagadat, a céljaidat, a vágyaidat?

Engednéd-e, hogy teljes figyelmet, megtartást kapj valakitől? Engednéd-e, hogy ebben a figyelem-térben, odafordulásban, megpihenésben elcsendesedve, feltöltődve ráismerj, hogy az elakadásaid, a gondjaid hogyan fordulhatnak át, átalakítva az életed? Elfogadnád-e a támogatást ahhoz, hogy önmagad tanácsadójává, életed megújítójává válj?

Tudom, hogy képes vagy rá.

************************************

Ha úgy érzed, bizalommal fordulnál hozzám, írj és kérj időpontot >>>

Szeretettel,
Varga Beatrix
örömmentor
+36 20 345 8949
varga.beatrix@orommelelni.hu

Kép: suju, pixabay